Tegnap megtekinthettem az "Engedj ki a ketrecből plííííííííííííííííííííííííííz!" című előadást, hát nem volt túl nagy sikere, de azért kiengedtem... (csak rá ne jöjjön, hogy a nagy szemek nálam milyen hatásosak :D )
Ennek örömére 2 órán keresztül véletlenül sem tudtam visszazavarni a ketrecbe, de a végén már nem is zavart. Hagy rohangáljon. Persze ment a kergenyulazás, ugrált össze vissza, mindent megszagolt, mindent fogra próbált (de semmit nem rágott meg!), viszont azt vettem észre, hogy ruhapakolás közben igyekezett közelemben lenni. Ez gondolom egyfajta bizalom első jele lehet... néha megszimatolta a nadrágom, a pulcsim, elégedetten tudomásul vette, hogy még megvagyok, nem hagytam ott, aztán ment tovább a játék :) Amikor pedig leültem a hálóban a szőnyegre tanulni, a háló és a nappali között ingázott, időnként odaugrálva hozzám, hogy lássa én is megvagyok, meg hogy megmutassa, hogy még ő sem veszett el...
A végén már át sem ment a nappaliba, hanem a laptoppal játszott, szagolgatta, dörzsölődött hozzá, a billentyűzetét dobbantónak használta, egy szóval nagyon jót játszott :D Megrágta a matekfüzetemet, de azért nem kár, fogra vette a pulcsim, a nadrágom, az orrom, de igazán nagyon a hajamra kattant rá, nem tudom miért... mondtam is neki, amikor már a szemöldököm is átrágta és a körmömnél tartott, hogy lassan nyithat egy szépségszalont :D

Aztán kemény 2óra játék után beugrott a ketrecbe és a kis saját sarkába pisilt! Pedig még csak tegnap hoztam el (aggódtam is miatta, hogy ilyen sokáig szabadon volt...) Nagyon büszke vagyok rá :)



Vacsizok




Itt is :D




Hát ez elfogyott...




Laptoponmosdás XD




A valódi cyberbunny :D


Hazaértünk tegnap végre :) Nem volt egyszerű az út, bár az Örsig úgy festett, Willy-t semmi nem zavarja. Aztán ez elmúlt, talán éppen azért, mert sokáig kellett keresni az átszállást, vagy nem tudom... :( Mindegy, szerencsésen hazaértünk :)

Otthon azért időbe tellett, mire megnyugodott, érdeklődően körbeszaglászott, de nem igazán nyertem el a tetszését. Ellentétben párommal, akivel egyből nagy volt a szerelem. Karra puszi, orra puszi, engem meg evett a sárga irigység.

Reggel én adtam neki enni, mint mindig, meg is harapott a kis mocsok, úgy érzem, jól kezdődik a kapcsolat :D Hát, ma délután kénytelen lesz velem kettesben lenni a nagyságos úr, majd meglátjuk, mi lesz...


:)

Már csak egyet kell aludni :) El sem hiszem... a ketrec készen, tegnap megvettem a forgácsot is, este összerakom, a hordozót is, minden szépen rendben fogja várni a pici nyuszikát, mire hazaérünk :) remélem, most nem fogok elkésni :S