Willy nyuszi blogja

Tegnap megtekinthettem az "Engedj ki a ketrecből plííííííííííííííííííííííííííz!" című előadást, hát nem volt túl nagy sikere, de azért kiengedtem... (csak rá ne jöjjön, hogy a nagy szemek nálam milyen hatásosak :D )
Ennek örömére 2 órán keresztül véletlenül sem tudtam visszazavarni a ketrecbe, de a végén már nem is zavart. Hagy rohangáljon. Persze ment a kergenyulazás, ugrált össze vissza, mindent megszagolt, mindent fogra próbált (de semmit nem rágott meg!), viszont azt vettem észre, hogy ruhapakolás közben igyekezett közelemben lenni. Ez gondolom egyfajta bizalom első jele lehet... néha megszimatolta a nadrágom, a pulcsim, elégedetten tudomásul vette, hogy még megvagyok, nem hagytam ott, aztán ment tovább a játék :) Amikor pedig leültem a hálóban a szőnyegre tanulni, a háló és a nappali között ingázott, időnként odaugrálva hozzám, hogy lássa én is megvagyok, meg hogy megmutassa, hogy még ő sem veszett el...
A végén már át sem ment a nappaliba, hanem a laptoppal játszott, szagolgatta, dörzsölődött hozzá, a billentyűzetét dobbantónak használta, egy szóval nagyon jót játszott :D Megrágta a matekfüzetemet, de azért nem kár, fogra vette a pulcsim, a nadrágom, az orrom, de igazán nagyon a hajamra kattant rá, nem tudom miért... mondtam is neki, amikor már a szemöldököm is átrágta és a körmömnél tartott, hogy lassan nyithat egy szépségszalont :D

Aztán kemény 2óra játék után beugrott a ketrecbe és a kis saját sarkába pisilt! Pedig még csak tegnap hoztam el (aggódtam is miatta, hogy ilyen sokáig szabadon volt...) Nagyon büszke vagyok rá :)