Willy nyuszi blogja

Nem mondanám, hogy a kis szőrös nagyon jó volt, de hát a Jézuska szemet hunyt néhány csínytett felett, így nagyon csini kis faháncs labdát hozott neki a fa alá :) Csörgő is van benne és kaja is fér bele :) Már csak egyébként egy klikker hiányzik az életünkből, meg némi szabadidő, mert úgy fest, inger lenne rá... mármint a klikkerezésre. Csak ahhoz idő is kellene. A kis manó biztosan nagyon élvezné, addig is körülötte forogna a világ :)

Most egy egészen különleges hétvégén estünk túl, pici muszikával annyit foglalkoztunk, mint szerintem eddig még összesen sem, de most igényelte is, eddig nem volt rá igény :D

Kapott ugye még a múltkor egy labdát, amibe lehet tápot tenni, és akkor ahogy érzi a táp szagot, labdázik vele, egész vasárnap délután azt a labdát görgette, aztán ha belökte a ketrec mögé, szaladt hozzám és bökdöste meg harapdálta a kezem, hogy vegyem ki :) Nagyon okos kis szőrös buksija van :)

Vettem neki szombaton egy hámot meg kapott egy nagyobb alomtálcát, aztán az alomtálcát behúztam a szénatartó alá, mellétettem közvetlenül az itatót, így most nem pisil a ketrecben össze vissza :)

A hámot meglepően jól viseli, ennek örülök azért nagyon :) Nem kell vele majd sokat szenvedni, bár picit még nagy neki. Mindegy, talán tavaszra belenő.

Voltunk oltáson, még hétfőn... kissé kiakadtam, mert elmondtam, hogy ne vágják Will körmét, nemrég voltunk vágatni, de mintha a falnak beszéltem volna... Bele is vágtak az elevenbe, szegénynek nagyon fájhatott, látszott rajta :( Most már újra boldog, de akkor is, nagyon vérzett neki. Azt mondta Timi, hogy legközelebb vegyem ki én, és én fogjam, akkor nem lesz ilyen, amúgy sem szabad vágatni a körmét ilyen kicsi korban még, mert rosszul fognak nőni a lábujjai. Hát, legközelebb okosabb leszek, ilyet még egyszer nem akarok.

Tegnap előtt csoda történt, a picur befeküdt az ölembe, és eldobta magát, de szó szerint. Elengedte a hátsó lábait is, és csak úgy csüngött rajtam XD csak aztán rájött, hogy ez nem feltétlenül jó, mert csúszik lefelé, így hát végül összeszedte magát :)

Sikerült furminátort is szereznem, ha minden igaz, januárban meg is jön, tavaszra, vedlési időszakra nagyszerű lesz :)

Néhány kép:

Hétfőn éjjel (mert már eléggé későn volt) elmentünk a kismuszatka játékaiért, amiket ajándékba kapott, meg ugye a zsák szénáért és a pelletért.. A labda, ami műanyag és répák állnak ki belőle komoly érdeklődést keltett, de nem sokáig, mert nem gurult :( a szénatartó labda sem volt valami hatalmas élmény, bár rá kellett jönnöm, nagyon okos kisnyuszink van! Hamar rájött, hogy oda tudja húzni a polcához és akkor kényelmesen tud szénázni, így nekünk is trükköznünk kellett, most nem nagyon játszik vele, lusta nyúl, de majd csak rákap, ha éhes lesz :D

A kisnyussz hétvégén úgy döntött, kanócot eszik... Fantasztikus boldogság járta át a testem az ötlet hatására. Elkezdtünk tanakodni, vajon mit is csinálhatnánk, végül úgy döntöttünk, elvisszük a doktor bácsihoz.
A hordozóban még egészen jól volt, a buszút sem viselte meg igazán. A sok kutya a dokinál már annál inkább. Aztán megint előjött belőle a frídomfájter, egészen amíg legnagyobb meglepetésére kinyílt az ajtó. Már a hordozó ajtaja.
Mindenki agyonnyomorgatta, azt mondták, csodálatos és gyönyörű nyuszika :) Szegénykém csak nézett ki a fejéből, hogy akkor most mi is van... úton hazafelé annyira már nem volt nagy legény :D Még a ketrecben is csak ült és nézelődött... aztán amikor meghallotta, hogy csörög a tápos zacskó, egyből jobb kedvre derült... :)

Most aggódok, reggel evett, jó nyuszi volt, szénázott is, remélem, a kanóc tényleg keresztül fog folyni rajta, ahogy a doktornéni mondta...

Tegnap nagyon későn értem haza. Willy kijöhetett a ketrecből még, elvégre is a nyúl éjszakai állat :) Kaptam tőle szia-puszit, meg hát rájöttünk (na jó, párom), hogy azért ül annyit háttal, mert a hátsimit szereti, abból este is kapott :) Nagyon édes volt, ahogy a pulcsimat mosdatta, meg hát engem is, mert ugye "koszos" voltam a nyúl szemében nagyon :D (Az ő szemében mondjuk mindig az vagyok...) Aztán hanyatt feküdtem, a fejem is meg lett mosdatva és teljes lett a boldogság. Úgy érzem, hogy így, a játékszabályokat betartva egészen hamar nagyon össze fogunk barátkozni, ha ezen már nem is vagyunk túl, hiányoztam neki :)

Tegnap megtekinthettem az "Engedj ki a ketrecből plííííííííííííííííííííííííííz!" című előadást, hát nem volt túl nagy sikere, de azért kiengedtem... (csak rá ne jöjjön, hogy a nagy szemek nálam milyen hatásosak :D )
Ennek örömére 2 órán keresztül véletlenül sem tudtam visszazavarni a ketrecbe, de a végén már nem is zavart. Hagy rohangáljon. Persze ment a kergenyulazás, ugrált össze vissza, mindent megszagolt, mindent fogra próbált (de semmit nem rágott meg!), viszont azt vettem észre, hogy ruhapakolás közben igyekezett közelemben lenni. Ez gondolom egyfajta bizalom első jele lehet... néha megszimatolta a nadrágom, a pulcsim, elégedetten tudomásul vette, hogy még megvagyok, nem hagytam ott, aztán ment tovább a játék :) Amikor pedig leültem a hálóban a szőnyegre tanulni, a háló és a nappali között ingázott, időnként odaugrálva hozzám, hogy lássa én is megvagyok, meg hogy megmutassa, hogy még ő sem veszett el...
A végén már át sem ment a nappaliba, hanem a laptoppal játszott, szagolgatta, dörzsölődött hozzá, a billentyűzetét dobbantónak használta, egy szóval nagyon jót játszott :D Megrágta a matekfüzetemet, de azért nem kár, fogra vette a pulcsim, a nadrágom, az orrom, de igazán nagyon a hajamra kattant rá, nem tudom miért... mondtam is neki, amikor már a szemöldököm is átrágta és a körmömnél tartott, hogy lassan nyithat egy szépségszalont :D

Aztán kemény 2óra játék után beugrott a ketrecbe és a kis saját sarkába pisilt! Pedig még csak tegnap hoztam el (aggódtam is miatta, hogy ilyen sokáig szabadon volt...) Nagyon büszke vagyok rá :)

Hazaértünk tegnap végre :) Nem volt egyszerű az út, bár az Örsig úgy festett, Willy-t semmi nem zavarja. Aztán ez elmúlt, talán éppen azért, mert sokáig kellett keresni az átszállást, vagy nem tudom... :( Mindegy, szerencsésen hazaértünk :)

Otthon azért időbe tellett, mire megnyugodott, érdeklődően körbeszaglászott, de nem igazán nyertem el a tetszését. Ellentétben párommal, akivel egyből nagy volt a szerelem. Karra puszi, orra puszi, engem meg evett a sárga irigység.

Reggel én adtam neki enni, mint mindig, meg is harapott a kis mocsok, úgy érzem, jól kezdődik a kapcsolat :D Hát, ma délután kénytelen lesz velem kettesben lenni a nagyságos úr, majd meglátjuk, mi lesz...

Már csak egyet kell aludni :) El sem hiszem... a ketrec készen, tegnap megvettem a forgácsot is, este összerakom, a hordozót is, minden szépen rendben fogja várni a pici nyuszikát, mire hazaérünk :) remélem, most nem fogok elkésni :S